Információk, érdekességek

Ha nem eszik jól a gyerek, ne erőltessük!

2021. szeptember 16.

Csak könyököl a gyerek a tányérja mellett? Úgy véljük, hogy gyakran nem eszik eleget? Nincs nagy baj! Ahelyett, hogy fölöslegesen idegeskednénk, vagy aggódnánk emiatt, inkább kutassuk fel az okokat.

Még csak három falatot – ha nem eszed meg, aputól kikapsz, amikor hazajön! Gyakran ilyen és ehhez hasonló „fenyegetések” hangzanak el az anyák részéről, ha a gyereknél nehezen megy le a spenót, a sárgarépa-főzelék, vagy más, általa nem kedvelt étel, és a nagy része ott marad a feltálalt adagnak.

A gyermek buzdítása arra, hogy egyen meg mindent, ami a tányérján van, sokszor belénk rögződött reflex. Emellett nem szabad pazarolni – eleget hallottuk gyermekkorunkban, és meglehet, hogy tudat alatt ezt is „átörökítjük” csemetéinkre. Pedig a szakemberek rég rájöttek arra, hogy fölösleges erőltetni, ha nem akar már többet enni a gyerek, sőt, idővel megzavarhatja az étvágyát, kedvetlenné válhat, ha közeleg az étkezés ideje. Hagyjuk hát kelletlenül enni, finnyáskodni? Íme a gyermekpszichológusok és dietetikusok néhány jó tanácsa a kompromisszumos megoldásokra:

Bízzunk az étvágyában!

A kisbaba annyit eszik, amennyire szüksége van – ez veleszületett tulajdonsága. Nem falánkságból, vagy további kínálásra, mint mi felnőttek… És ahogy növekszik, minél inkább hagyjuk szabadon dönteni afelől, hogy mennyit egyen, annál hosszabb ideig megőrzi „hatodik érzékét” a helyes mennyiségű táplálék elfogyasztásához. Ez lehetővé teszi számára, hogy ne egyen se túl sokat, se túl keveset.

Ha gyermekünknek nehezére esik befejezni egy fogást az ebédnél, a szervezetének bizonyára már nincs szüksége több táplálékra.

Talán az étkezést megelőzően nem fordított elég energiát fizikai tevékenységre, vagy túl sokat evett előző este, esetleg kifáradt az iskolában – így egyszerűen már nem éhes. Meg kell értenünk az okokat, és nem szabad tovább erősködnünk, hogy pl. „tarts egy kis szünetet, és egyél még”…

Talán túl sokat tettünk a tányérjára…

Gyakran a gyermek azért húzódozik attól, hogy az elé tett mennyiséget elfogyassza, mert túl sokat tettünk a tányérjára (előfordul, hogy annyit, mint magunknak). A mennyiséget minden esetben igazítsuk az életkorához, és a porcióknál vegyük figyelembe azt is, hogy főétkezés után a legtöbb gyerek alig várja az édességet (ami nem feltétlenül süteményt, tortát jelent) – figyelmeztetnek a dietetikusok. Amennyiben túl sokat kívánunk tőle az asztalnál, és már „nyámmog” az ételen, azzal a kockázattal jár, hogy elrontja a gyomrát, elmegy az étvágya máskor is, és a súlyának sem teszünk jót.

Rendszeresen ellenőriztessük a testsúlyát a gyermekgyógyásszal!

Amikor kicsi a gyerek, és bár szerencsére betegségnek semmi jele, időnként el kell vinni a csemetét kontrollra az orvoshoz. A gyermekgyógyász figyelemmel kíséri növekedési görbéjét, és mi általában igyekszünk ahhoz igazítani táplálkozását, a napi adagok nagyságát. Pedig ez nem mindig helyes lépés, mert a súlyának alakulását is véleményeztetnünk kell a gyermekgyógyásszal, aki több tényező, és nem csak a magasság figyelembevételével ad idevágó tanácsokat.

A gyermek pótolja, ami elmaradt…

Egy normális testalkatú, nem falánk gyermek biztosan akkor hagyja abba az evést, amikor már nem éhes. Legalább annyit evett, amennyi táplálékra szervezetének szüksége volt – hívják fel a figyelmet a szakemberek. Nem kell tehát nyugtalankodnunk, hogy „nem eszik eleget”, és lemarad a fejlődésben. Természetesen ügyelnünk kell a kiegyensúlyozott étrendre, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a táplálkozás kiegyensúlyozottságánál kb. egy hetet kell figyelembe venni. Tehát a gyermek, ha egyik nap kevesebbet eszik, van ideje kiegyenlíteni a szükséges mennyiséget, tápanyagbevitelt a többi napokon.

Kerüljük, hogy az étkezés konfliktussal kezdődjék!

Minél jobban érzi gyermekünk, hogy mi idegesek vagyunk, annál inkább hajlamos rá, hogy „újrajátssza” a feszültséget az asztalnál. Emiatt természetesen nyugtalanul eszik. Fontos hát úgy mutatkozni előtte, hogy nem aggódunk pillanatnyi szeszélyei miatt – ha nem akar többet enni, annyi baj legyen! De ellen kell állnunk annak a kísértésnek, hogy „valami keveset” adjunk neki a következő étkezésig, ha türelmetlen.

Ne vonjuk meg tőle „büntetésből” a desszertet!

Többet ér, ha mindenből eszik egy keveset a gyerek, és végezetül élvezettel fogyasztja az édességet, semmint megvonnánk tőle, mert otthagyta, amit előzőleg elétettünk. Ha néhány falatot evett az egyik főételből, majd megkóstolta az újabb fogást, ilyesmivel nem szabad büntetni kezdeti húzódozása miatt, mert legközelebb dacoskodás is lehet a vége. Amellett használjuk ki, hogy desszertnek adjunk sok friss gyümölcsöt, sovány tejterméket tartalmazó édességet. De ha jobban evett, ne jutalmazzuk dupla adag fagylalttal, vagy süteménnyel!