Információk, érdekességek

Hogyan kezeljük a serdülő előtt az új párkapcsolatot?

2019. november 20.

Válás, szakítás, különélés után a szülőnek gyakran nagy problémát okoz, hogy „szabad-e” új társra lelnie, és ha igen, serdülő gyermeke jó szemmel nézi-e. Pszichológiai szempontból igyekszünk néhány olyan kérdésre választ adni, amely akkor merül fel, ha az anya ismét rátalál az igazira. Hogyan viselkedjék felelősen, hogy a gyereknek ne okozzon sérülést?

A serdülőkorban fokozottabban, mint bármely életszakaszban, a szülő újbóli párválasztása számos kérdést vet fel a gyermekek szempontjából. Hiszen abban a korban vannak, amikor általában első, halvány tapasztalataikat élik meg a párkapcsolatnak még nem is nevezhető fiú-lány barátságok, a kialakulóban lévő szerelem terén. Így elképzelésük sincs róla, mi játszódik le egyedül maradt szülőjükben, amikor a válás után új párt talál, intim viszonyt létesít az anya, közben azon aggódva, hogy „mit szól majd hozzá a gyerek”. 

A szülő intim élete „titkos kert”, melyet őrizni kell

• Egy anya, aki netán azt gondolja, hogy „modern”, ha részletesen beszámol intim életéről az új párjával 15 év körüli leányának, annak kérdezősködése nyomán, hibát követ el – mondják a szexológusok. 

• Először is problémás, ha úgy beszél vele, mintha a barátnője lenne, pedig szülői magatartást kell tanúsítania. 

• Egyúttal bizonyos fokig akadályozza a leány nővé válásának folyamatát is az ilyen feltárással – figyelmeztetnek a pszichológusok. 

• Még rosszabb, ha az anya kamasz fiával beszél új viszonyáról – rossz légkört teremt, zavarba ejti a fiút. Ezért jobban teszi, ha „titkos kertjeként” kezeli ezt a témát a gyerek előtt, ahová nem enged belépést.

„A lányom meglepett minket az új párommal. Ez mennyire okozhat traumát neki?”

Zavarodottságot mindenképpen, hiszen őbenne az tudatosodott, hogy azelőtt mama és papa voltak együtt a nagy ágyban a hálószobában – és most hirtelen egy másik partnert talál ott a serdülő. Természetesen ez a helyzet kerülendő, de ha mégis megtörténik, a megfelelő hangnemben történő magyarázat döntő fontosságú. Ha katasztrófaként érzi a gyerek, mert a szülő szégyenteljes és bűntudattal teli módon adja elő a történteket, akkor nem megfelelően kezelte a dolgot. Tanácsos semleges hangnemben elnézést kérni a kínos helyzetért, és megígérni, hogy ez többet nem fordul elő. Azután, amennyire lehetséges, át kell siklani rajta – amit könnyebb megtenni, ha előzőleg már bemutattuk az új partnert. Ily módon nagyobb esély van rá, hogy a serdülőben nem okoz traumát a kellemetlen helyzet, és nem tér rá vissza. Utána azonban még jobban kell ügyelni arra, hogy az ilyesmi ne ismétlődjék meg.

Ha arra készül, hogy kedvesénél tölti az éjszakát az anya, beszéljen-e erről a gyermekének?

Ha éjjel nem tartózkodik otthon, a szülőnek természetesen beszélnie kell róla a gyereknek. A reggeli hazatérést viszont helyesebb, ha pl. azzal indokolja már jó előre, hogy a barátnőjével kicsit kikapcsolódnak egy szórakozóhelyen, valószínűleg sokáig maradnak, és nála alszik. Persze ezt a füllenést akkor célszerű mondani, ha nem rendszeres az éjszakai távollét. A valóság elhallgatása, némi csúsztatás ez esetben megnyugtatja a gyermeket, aki ebben a korban mindig szeretné tudni, hol tartózkodnak a szülei, és ha szükség van rá, hogyan léphet kapcsolatba velük. Ezt az új párra lelt szülőnek még inkább biztosítania kell, ami azt jelenti, hogy nem távolodik el a serdülőtől hosszabb időre. 

Mikor mutassuk be az új párunkat?

Nem szabad elsietni! Akár hónapok, akár évek teltek el a válás óta, a válasz ugyanaz: csak akkor mutassuk be az új társat, ha biztosak vagyunk magunkban és benne. Akkor lehet pl. egy közös vacsora keretében összehozni a gyerek(ek)kel, amikor már elég komoly a kapcsolat ahhoz, hogy hosszabb távlatokban gondolkodjunk. Ekkor már reálisan feltételezhető, hogy az új „papa” be tud illeszkedni a családi életbe, amennyiben a serdülő gyerek(ek) szimpatikusnak találják, már nem idegenkednek tőle.

„A lányom Lolitát játszik a barátommal, hogyan tegyem helyre?”

Ha a maga módján „kacér nőt” játszik a leány, kioktatás, erkölcsi prédikáció helyett a legjobb, ha a szóban forgó férfi mondja meg neki: a saját korosztályabeli fiúk iránt érdeklődjön, mert a jelenlegi magatartásának nincs semmi értelme. Hiszen általában arról van szó, hogy a serdülő leány csak szeretné kipróbálni nyiladozó nőiességét, a legtöbbször a médiából, filmekből vett minták nyomán. A pszichológusok szerint nem gyakori eset, viszont inkább akkor szokott előfordulni, amikor az anya minden helyet betölt a családban, illetve a válás előtt az apa nem törődött a kislányával. 

Válás után hogyan beszéljünk az apáról?

Semmi esetre se szidalmazzuk! Az ideális az lenne, ha olykor az apjával lezajlott hajdani szerelmünket emlegetnénk a serdülő előtt, felidéznénk neki a családalapítás időszakát, a hitet az egy életen át való együtt maradásban. Azután beszéljünk arról, hogy az élet mindezek ellenére úgy hozta, hogy el kellett válni. Viszont törekedtek rá, hogy a gyermekük a lehető legkevesebbet szenvedjen tőle. Miközben ilyen kép alakul ki az apáról, biztosítsuk a serdülőt arról, hogy az a válás ellenére ugyanúgy szereti őt. Ezért a gyermeknek is tiszteletet kell tanúsítania az apja iránt.

„Több férfival is jártam a válás után, mire rátaláltam az igazira. Bevalljam ezt a gyereknek?”

Egyáltalán nem szükséges – nem azért, mintha nem lett volna természetes, hanem mert a serdülő gyorsan ítélkezik, anélkül, hogy megértené a múltbéli okokat, helyzeteket. Rendszerint még azok a serdülők sem tanúsítanak megértést, akik már „udvarolgatnak”, mert nem tudják elvonatkoztatni kibontakozóban lévő szerelmi kapcsolataikat a szülőkétől. Ugyanakkor a serdülő már elképzeli, hogy a jövőben akadhatnak kis kalandjai, míg az elvált szülő, mikor végre új párra lel, igyekszik elfelejteni azokat, és megállapodni. Így fölösleges felidézni a gyerek részére a múltnak ezt a részét.

„A kamasz fiam meglátott az új párommal az utcán, de még nem tudta, hogy az apjával szakítani fogok.”

A serdülőt bizonyára megdöbbentette az anya (vagy az apa) „hűtlensége”, így feltétlenül beszélni kell vele a szülők között megromlott viszonyról. Ellenkező esetben a szülő tekintélyén esik csorba. Így az őszinte beszéd az utcai jelenet után elengedhetetlenül fontos, hogy ne úgy érezze a serdülő, egy idegen férfi „betört” az életébe. Ha csak később szól róla, hogy meglátta az anyját, „bűnrészesnek” érezheti magát, ezért a szülő magyarázatának mindenképp meg kell előznie a konfliktust. Amennyiben viszont a gyerek úgy érzi, jobb nem beszélni a dologról, mert az lerombolhatja a szülei kapcsolatát, szintén szülői magyarázatra van szükség. Azt is hangsúlyozni kell, hogy ha majd megtörténik a válás, és minden bizonnyal új családtaggá fog válni a látott férfi, az nem lesz idegen a számára, mert előzetesen alaposan meg fogja ismerni.