Információk, érdekességek

Hogyan kezeljük, ha gyermekünk alvajáró?

2019. szeptember 05.

Az alvajárás különös, szokatlan, általában riasztó jelenség. A leggyakoribb a 4–8 év közötti gyermekek körében, és az esetek túlnyomó többségében átmeneti jellegű. (Felnőtteknél sokkal ritkábban fordul elő.)

Amikor a szülő észleli gyermekénél ezt az alvás közben megjelenő neurológiai problémát, első reakciója az ijedtség. Ehelyett jobban teszi, ha megtalálja a választ néhány, a jelenséggel összefüggő, gyakori kérdésre, és megtanulja, milyen óvintézkedéseket tegyen az esetleges éjszakai balesetek megelőzése, illetve az ezzel járó riadalom elkerülése érdekében.

Mikor lépnek fel az alvajáró-epizódok?

Az éjszaka első harmadában, az ún. lassú agyhullámú, mély alvási szakaszban. Ez elalvás után kb. 3 órával következik be. Ilyenkor a gyermek a mélyalvási ciklusból a részleges ébrenlét állapotába kerül. Ez magyarázza, hogy fel tud kelni, képes lépcsőn járni, kinyitni ajtókat, ablakokat. De előfordul, hogy fekve marad, úgy motoz a kezével, vagy az ágy szélére ül. Az epizódok rövidek, általában kevesebb, mint 10 percen át tartanak.

Alvajárás közben fel kell-e ébreszteni a gyermeket?

Nem, egyáltalán nem tanácsos felébreszteni, illetve azt hinni, hogy ezzel jót teszünk vele, mivel úgyis ébredés közeli állapotban van. Még ha nyitva is van a szeme, nincs szó ébrenlétről, még alszik. Ha hirtelen felébresztjük, az alvajáró zavartan, riadtan viselkedik, és mozgása közben az elesés kockázata is megnő. Semmiről nem tud számot adni, amellett a felébresztés csak aggodalmat keltene benne. A legjobb, ha nyugodtan visszakísérjük őt az ágyába, és hagyjuk tovább aludni. Másnap reggel nem fog emlékezni rá, mi történt vele az éjszaka.

Veszélyes jelenség ez?

A gyermek általában nyugodt marad az alvajárás során. Mégis veszélyeket rejthet magában, amikor a csemete felkel, és sétálni kezd a lakásban. Még rosszabb a helyzet, ha esetleg kimegy onnan. Eleshet a lépcsőn, nekiütközhet tárgyaknak, kinyithatja az ablakot, ahonnan kieshet, illetve a bejárati ajtó kinyitása után elkószálhat. Azonfelül az ilyenkor tapasztalható mozdulatai lassúak, ügyetlenek, rosszul koordináltak, éppen ezért sérüléseket okozhatnak (pl. leesik a pohár, amelyből inni akar, így az üvegcserepekbe beleléphet; magára ránthat valamit, nem tud kikerülni tárgyakat, bútorokat, megbotlik stb.).

Gondoskodhatunk-e a gyermek biztonságáról?

Természetesen megvédhetjük a gyermeket a bajtól, ha betartunk néhány egyszerű szabályt.

• Ha a szobája az emeleten van, tegyünk zárókorlátot a lépcső tetejére.
• Tegyük a késeket, egyéb vágóeszközöket olyan magasra a konyhában, hogy a gyerek ne tudja elérni.
• Rendezzünk el úgy minden tárgyat, játékot, bútordarabot, ami az útjába eshet, hogy ne botoljék meg benne.
• Ügyeljünk arra, hogy legyen retesz a bejárai ajtón, és blokkolórendszer az ablakokon is.
• Csengő is felfüggeszthető azokra az ajtókra, ahonnan a gyermek várhatóan kilép.

Lehet-e csökkenteni az alvajáró-epizódok számát?

Az alváshiány, a testhőmérséklet emelkedése (pl. a kevéssel a lefekvés előtt végzett sporttevékenység miatt), vizelési inger, napközbeni stressz sorolható többek közt a kiváltó tényezők közé. De tehetünk megelőző lépéseket az alvajáró-epizódok csökkentésére: a délutáni szieszta visszaállítása például segíthet elkerülni a túl mély alvást az éjszaka elején, ami egyébként kiváltaná az alvajárást. Megpróbálkozhatunk a gyereknél nyugtató tevékenységekkel lefekvés előtt (meseolvasás, altatódalok stb.). Azért ne feledjük, hogy nincs ok túlzott aggodalomra, mivel az alvajárási problémák általában a pubertáskorra rendeződnek.

Hogyan beszéljünk erről a gyerekkel?

Egyszerűen, minden felindultság nélkül magyarázzuk el, hogy egyes éjszakákon, alvás közben megtörténik vele olyasmi, amiről nem tud: járkál, öntudatlan cselekvéssorozatba bonyolódik, rendszerint ágyából felkelve. Arra ügyeljünk, hogy ne ijesszük meg a gyermeket, ne dramatizáljuk a jelenséget, felfedve veszélyeit, és bűntudatot se ébresszünk benne emiatt. Helyes viszont, ha hangsúlyozzuk, hogy ez nem súlyos és gyakori neurológiai zavar a hozzá hasonló korú gyerekeknél, és ahogy nő, őnála is el fog múlni.

Mit tegyünk, ha az alvajáró-epizódok ismétlődnek később is?

Feltétlen konzultálni kell a gyermekünk kezelőorvosával, neurológussal és alvás-specialistával abban az esetben, ha a probléma a serdülőkor után is fennáll. Illetve akkor is, ha az alvajárás az adott életszakaszban túl gyakori (hetente kétszer-háromszor fordul elő), vagy ha a gyermek állandóan veszélybe kerül emiatt. Miután az orvos kizárta az epilepszia lehetőségét (melynek a tünetei olykor hasonlatosak az alvajáráséhoz), gyermekpszichiáterhez is irányíthatja az érintettet.

Családi halmozódás esetén lehet örökletességre következtetni?

Részben igen. A kockázat tízszer nagyobb, ha az apa vagy az anya is szenvedett már ebben a különleges tudatállapotban. Becslések szerint az ilyen esetekben az 1–15 év közötti gyerekek 15%-a átélt már legalább egy epizódot, míg 1–6%-uknál többször havonta, azaz hetente következett be. A fiúkat inkább érinti a probléma – hogy miért, arra még nem tudunk biztosra vehető okokat felhozni. Az életkor meghatározása is képlékeny: az alvajárás kezdődhet egészen kicsi korban, amikor a gyermek már járni tud, és a gyakoriság csúcspontját a 4–8 éves kor közötti időszakra teszik. A felnőttkori alvajárás általában más pszichiátriai problémához köthető.