Információk, érdekességek

Titkok és hazugságok a gyerek előtt

2022. szeptember 17.

Mennyit szabad megmondani a gyereknek az élet dolgaiból? Meg kell-e osztani a felnőttek problémáit a gyerekekkel, vagy jobb, ha ettől megkímélik őket? Szakemberek adnak választ ezekre a kérdésekre.

„Amikor a nagynéném végleg külföldre távozott, a szüleim azt mondták, csak elutazott egy időre pihenni – meséli egy fiatalasszony. – Akkor négyéves voltam, de jól emlékszem rá, mert a nagynéném mindig a saját gyerekeként kezelt engem. Utána hosszú hetekig, hónapokig vártam rá. Sokáig azt kérdeztem magamtól, milyen ostobaságot követhettem el, hogy így itt hagyott. Azt hiszem, a félelmem, hogy elhagynak, azóta is megmaradt.”

„A barátnőm azt tanácsolta, hogy mondjam meg a gyermekemnek, az apja nem kívánja látni – számol be a múltban történtekről egy fiús anya – Megtettem, a fiam akkor 3 éves volt. Most 18 esztendős, és egész gyermekkora tele volt viselkedési zavarokkal. Biztos vagyok benne, hogy ennek az volt az oka, hogy megmondtam neki az igazat. Hazudnom kellett volna, és kitalálnom egy történetet, miért nem látja az apját.”

„ A gyermekeim apja komoly depressziós, és a helyzet egyre súlyosbodik. Ezt nem merem bevallani a már nem velünk élő, felnőtt gyerekeimnek, mert félek, hogy az megzavarná őket, és kihatna a munkájukra is. Meg kell-e mondani az igazságot nekik akkor is, ha nem veszik észre, és biztosan nem szívesen hallják?” – kérdezi egy anya.

El kell mondani a gyerekeknek, ha valaki meghalt a családban, vagy, ha valami baj közeleg?

Három tanúvallomás, az élet három különböző szelete, amely azt mutatja, hogy az igazság és a hazugság kérdése központi helyet foglal el az emberek közti kapcsolatokban.

• Távol kell-e tartani a gyerekektől az élet súlyos problémáit, rózsaszínre kell-e festeni számukra a sötétté vált képet annak érdekében, hogy ne táruljon eléjük az élet drámai oldala?
• Meg kell-e őrizni a családi titkokat, hazudni kell-e, ha az élet olyasmivel fenyeget, mint a válás, a gyász, a pénzhiány vagy a munkanélküliség?
• Álomképeket, idilli történeteket kell-e kitalálni a nyers igazság elkendőzése céljából?

A pszichológusok általában az igazságot helyezik a hazugság elé, az igazmondást részesítik előnyben a kívánt idill hazudásával szemben. „Egy házban a gyerekek és a macskák mindig mindenről tudnak” – viccelődnek a szakemberek. De komolyra fordítva a szót: kívánatos, hogy egy gyerek olyannak lássa a dolgokat, amilyenek, és nem amilyeneknek lenniük kéne. Miért? Van kockázata a titkolózásnak és a hazudozásnak?

Kockázata van a titkolózásnak, de a brutális igazság is bánthat

A gyermek, különösen, ha kicsi még, hajlamos azt gondolni, hogy az egész világ csak az ő kis személyisége körül forog. És amikor valami rosszul megy, önkéntelenül is azt gondolja, hogy az az ő hibája. Okkal vagy ok nélkül bűntudatot érez, és azt hiszi, ő az oka a családi bajoknak. Képes megérezni a rossz hangulatot a családban, számos apró, számára aggasztó és furcsa jelből: a szülők kevesebbet foglalkoznak vele, türelmetlenebbek, lesik a telefonhívásokat, titokban sírnak stb.

Ha hiányzik ezekre a magyarázat, a gyereket elborítják a vad gondolatok. Forgatókönyvet talál ki, „betömi a lyukakat”, megtöri a csendet a saját magyarázataival, amelyek olykor szörnyűbbek, ésszerűtlenebbek, mint az igazság. Bizonyos tünetekkel is reagálhatnak: rossz jegyeket szerezhetnek az iskolában, rosszakat álmodhatnak vagy alvászavaruk lehet, szophatják az ujjukat, rághatják a körmüket, bepisilhetnek az ágyba stb. A destabilizálódott gyermek pszichoszomatikus bajokat produkálhat, sőt kisebb betegségeket is.

Egy példa: Kati szülei már nem értették meg egymást, de erről előtte soha nem beszéltek. A rossz légkör mégis ránehezedett a gyerekre. Az iskolában Kati egyre ingerlékenyebbé, agresszívabbá vált. Mit szeretett volna? Hogy a szülei kibéküljenek? Nem! Hanem hogy legalább jelezzék neki a bajt, valahogy így: „nemsokára elválunk”, semmint maradjon a rossz légkör.

A kellő pillanat megválasztása

Amikor egy családi titok pszichikai és viselkedési zavarokat okoz egy gyermeknél, azt jelenti, hogy a titkot a szülők nem tudják palástolni. Hiszen az rájuk is negatív hatással van, meglátszik rajtuk a szomorúság, elmerengenek, ingerlékenyekké válnak… Ha felfedik a nyugtalanságuk okát, akkor ez egyben a gyermek találgatásait is megszünteti, és megmagyarázza az aggodalmak okát. Majdnem mindent fel lehet tárni egy gyerek előtt, nyugtató szándékkal. A kérdés tehát nem az, hogy meg kell-e mondani a gyereknek egy rossz hírt vagy felfedni egy súlyos titkot, hanem az, hogy mikor és hogyan. Ennek helyes megválasztása a szülők részéről nagyon fontos.

A gyöngéd őszinteség

„Megmondani az igazat nem azt jelenti, hogy minden árnyalatát fel kellene tárni.” – állítja a pszichológus. A túlzott őszinteség ugyanannyi kárt okozhat, mint a gyerek előtti titkolózás, annak vélt védelme érdekében. A szülőknek tudniuk kell adagolni a magyarázatot, mégpedig úgy, hogy ne legyen belőle se túl sok, se túl kevés. A rossz pillanatban feltárt igazság ellenkező hatást vált ki. Ha a gyermek túl kicsi, vagy nehéz, átmeneti korban van, várni kell, vagy másképp kell neki magyarázni: „Látom, most neked is sok problémád van, nem akarlak nyugtalanítani az enyémmel.” A gyerek majd, jelzi, ha többet akar tudni. Ha túl súlyos dolgokkal terhelt a szülei múltja (pl.: börtön, kábítószer stb.) bölcsebb, ha nem fedik fel neki túl korán ezeket a korábbi, nagy horderejű dolgokat, mert az akadályozná az önazonossága kialakulását, és megingatná a szüleibe vetett bizalmat.

Hogyan kell reagálni?

• Ha elpusztul a kutyus

Szűkszavúan magyarázza el neki a kutya eltűnésének okát – mondhatja, beteg volt, vagy az állat nem látta, hogy jön az autó,stb… Ne bocsátkozzon morbid részletekbe. Ne javasolja a gyereknek rögtön, hogy vegyenek egy másik kutyát, hiszen neki is „gyászolnia” kell, és nem szabad vele elhitetni, hogy az élőlények könnyen és gyorsan pótolhatók.

• Amikor nagyon beteg a nagymama

A gyermek talán gyanítja, hogy a nagyi meg fog halni. Ossza meg vele az ön szomorúságát, és ha valóban így áll a dolog sajnos, magyarázza meg a gyereknek, hogy enyhülést fog hozni, ha nagymama nem fog tovább szenvedni.

• Küszöbön a válás

Hitelesen beszéljen neki a valós problémákról: „Papa és én nem jövünk már ki egymással, biztos te is észrevetted. Légy nyugodt, te semmiért nem vagy felelős. Nem titkoljuk el, hogy külön fogunk válni egymástól. Jobb egy válás, mint egy mindig bánatos család.” És ne habozzon pozitív példákat felhozni az ismeretségi körében újrarendeződött családokról.

• Ha munkanélküliség fenyeget

Ha ön elvesztette az állását, ne a gyermekén vezesse le a kiábrándultságát. Ellenkezőleg, azt mutassa neki, hogy bízik a jövőben: „Ne aggódj, keresek, és hamarosan találok is új munkát.”

Összefoglalva

• El kell kerülni a sokkoló részleteket.
• Hagyni kell, hogy kitalálja a gyerek, mi lehet a gond, anélkül, hogy teljes mértékben megmondanák neki a valóság részleteit.
• Ha nem akarja hallani az igazat, ne erőltesse. A gyerek majd visszatér a dologra, mikor úgy érzi, szeretné azt tudni, akár hetekkel, akár hónapokkal később. Ha ön ekkor készséggel meghallgatja őt, és rendelkezésére áll a válaszával, segít neki összerakni a puzzle hiányzó darabjait.
• De azért az is előfordulhat, hogy ön ingadozik megmondani az igazat, mert nem tudja, hogyan tegye, vagy úgy gondolja, lehetetlen olyasmit a gyereknek még most tudnia. Ez esetben nyugtassa meg őt, hogy később majd beszélni fog neki róla.

Három kérdés a gyermekpszichológushoz

• Meg kell-e mondani a gyereknek a teljes igazságot?

Nem szisztematikusan. Vajon hasznára válik-e a gyereknek, ha a becsületesség ürügyén megmondják neki azt, amit nem is akar hallani (és ez fordul elő a leggyakrabban)? Anélkül, hogy a szülőket hazugságra akarnám bíztatni, egy dologra szeretném emlékeztetni őket. A hazugság olykor olyan történetet ír, amely segíti az élet valóságának elviselését. Egy anya egy alkalommal arról számolt be nekem, hogy elmondta a gyermekének, hogy fiatal korában megbecstelenítették, és a férfi, akitől a gyerek született, elutazott külföldre, anélkül, hogy tudta volna, hogy ő terhes lett.

Ez a történet az anya szenvedéséről szól, miért kellene megosztani a gyerekkel? Egy megfelelő hazugsággal el lehet kendőzni a nem túl szívderítő igazságot. Nem feltétlen szükséges gyermekkorban megismerni az élet brutalitását, főként, ha az a gyermek származására vonatkozik.

Máskor egy anya eljött hozzám, elmondta, a kisfia szépen fejlődik. Utána összeomlott és bevallotta, hogy nem is akarta a gyereket. Hát aztán? Soha nem szabad bevallania ezt a tényt a gyerekének.

• Nem kockázatos-e hazudni nekik?

A gyerekek a titkok nagy kutatói… „Amikor kicsi voltam, a mamám állandóan újat hozott az elpusztult papagájok helyett a kalitkába, hogy ne legyek szomorú.” – mondja el a szakember. „Egy napon rájöttem, hogy a papagájok nem halhatatlanok, és a mamám nem hozott többet az elpusztult helyébe. Annak ellenére, hogy érzékeny gyerek voltam, jól tette. Melyik lett volna mégis a helyes: hogy állandóan cserélte a papagájokat, vagy ha azt mondta volna: „tudod, kisfiam, a papagájok meghalnak, ahogy én, az anyukád is meg fogok halni egyszer”? Ezt nekem kellett megfejtenem. Hagyjuk a gyerekeket egy kicsit eltávolodni a valós világtól, szerezzenek ők maguk közvetlen tapasztalatokat.

• Mit tanácsol a szülőknek?

Olyan mértékben mondják meg az igazságot, amennyire képesek rá. A szülők nem bűnösök abban, ha nehézségeik támadnak történetek kitalálásában, vagy az igazság felfedésében. Őket hibáztatni annyit jelentene, mint a betegnek a szemére vetni, hogy rosszul érzi magát. A szülők esendőségét, bizonytalanságát is figyelembe kell venni. Az létezik, és a gyereknek nem feltétlen azzal együtt kell felnőnie. Egy félénk apa, aki soha semmit nem mond a fiának a nehéz gyermekkoráról, majd később feltárhatja azt. Az lesz az igazi találkozó a felnőtt fiúval.

Találjon szavakat

A gyerekek állandóan konfrontálódnak a bajjal, a nyomorral, az erőszakkal, a katasztrófákkal. Csak meg kell nyomniuk egy gombot a televíziós készüléken. De ezek az információk kérdéseket is felvetnek a gyermekben: lehet-e ő a következő áldozata egy támadásnak, árvíznek vagy földrengésnek?

A szülői magyarázat rendkívül fontos az ilyen drámai események megértésénél. A gyerek meg akarja nézni Roberto Benigni híres filmjét egy koncentrációs táborról, vagy egy dokumentumfilmet a koszovói népirtásról, noha még csak 11 éves? Engedje neki, mert ebben a korban már a gyereknek meg kell értenie az élet borzalmait is, de ne magyarázzon neki többet, mint amennyit kérdez, illetve tudni akar. Maradjon a kérdés szintjén, ne előlegezzen neki bonyolultabb magyarázatokat. Ha nyugtalanná válik, kérdezze meg tőle, hogy kezdjék-e újra a dolgok feltárását. Azt is hozzá kell tennie, hogy azért hasznos az ilyen dolgok ismerete, mert ha felnő, mindent meg kell tennie azok elkerülése érdekében.