Információk, érdekességek
Mitől hullanak az augusztusi csillagok?
2024. augusztus 13.
A szerelmesen balzsamos augusztusi estéken választhatunk csillagot, sőt kívánhatunk is ... na de mi az ami hullik, és hullik-e tényleg, vagy csak úgy tűnik?
A hulló csillag - babonásan szerelmes
Azt mondják, ha valaki akkor kíván valamit, amikor a csillag hullik az égről, az a kívánsága meg fog valósulni. Ezt természetesen az éjszakai sétákon andalgó szerelmesek használják ki a legjobban. Ilyenkor szerelmük tárgyával kapcsolatos kívánságokat küldenek a csillagokba. Magyarországon az augusztusi csillaghullás egy ilyen romantikus és visszatérő esemény, melyet a Perseidák meteorrajhoz tartozó hullócsillagoknak köszönhetünk, minden évben általában aug 8-18 közt valamikor érnek a közelünkbe, érdemes figyelni, melyik nap tetőzik, vagyis van legközelebb hozzánk a csillaghullás.
Mi is az a hullócsillag?
Az egyik pillanatban még fent ragyognak az égbolton, a másik pillanatban pedig leesnek egy lángcsóvát húzva maguk után. Érdekes - és ahogy a régi nóta is megörökítette -ismert jelenség az augusztusi csillaghullás. A Föld, keringése közben gyakran találkozik üstökösökkel, amelyek ha szétesnek, porfelhő keletkezik belőlük. Amikor az üstökös a Nap közelébe ér, felmelegszik és porszemcséket szór szét. Ezeket más néven meteornak nevezik. A hullócsillagnak nevezett jelenséget is ezek a porszem méretű kődarabok okozzák, amelyek másodpercenként több kilométert is megtesznek.
Meteor és meteorit
Sokszor rosszul használják ezt a két szót, peig ugyan szoros kapcsolatban vannak egymással, nem ugyanazt jeletnik. A meteorit a bolygóközi térből a Föld felszínére lehullott testek megnevezése, magyarán a földre került "hullócsillag". A meteoritok a Föld felszínére természetes úton került, Földön kívüli anyagminták.
Meteornak kezdetben a lehulló test által a légkörben kiváltott, látható hatást nevezték (hullócsillag), ma már a bolygóközi térből a Föld felé közeledő testet, sőt a bolygóközi térben mozgó kisebb testeket is így nevezzük.
7 lépéses módszer, hogy megérezd; ő az igazi!
2024. augusztus 09.
Biztosan előfordult már mindannyiunkkal, hogy elbizonytalanodtunk: vajon ő-e az igazi? A szerelemnek pedig csalhatatlan jelei vannak. Hallgass a megérzéseidre!
A szerelem egyértelmű jelei
Az adrenalin-szintünk igencsak meglódul, mikor halljuk a hangját, a kis lepkék a gyomrunkban csak úgy repkednek, egyik csapdossa a szárnyával a másikat. Minden porcikánkat elönti a kellemes remegés, mikor érezzük lélegzetét a nyakunkon. Az együtt töltött idő kivétel nélkül, minden egyes alkalom izgalmas. Így lehetne röviden jellemezni a szerelem állapotát. Hihetetlen hatással van ránk, viszont ha kételkedünk, hogyan oszlathatjuk el?
A múlt nem válik köddé
Sokan felteszik a kérdést maguknak: tényleg ezzel az emberrel fogom eltölteni életem hátralévő részét? Csodálatos vele az ágyban, de vajon álomapa és mesés férj is lesz egyben, ha gyermekeket szülök? Sajnos a múlt csalódásait nem lehet nyomtalanul kitörölni lelkünkből, még ha fel is dolgoztunk egy fájdalmas szakítást, egy gyászos végű, kiüresedett kapcsolatot, a láthatatlan sebek azért hatással vannak ránk minden áldott nap. Mindannyian átestünk már azon a tapasztalaton, hogy az egyedülállóan rendkívülinek tűnő lelki társunkról nem is olyan rövid idő alatt kiderült, hogy egy förtelem - és nemhogy ágyunkat nem szerettük volna már megosztani vele, de annak sem örültünk volna igazán, ha csak összefutunk az utcán.
Tényleg a valós énünket szereti?
Mit kell figyelembe vennünk? Igazán önmagunkat adjuk a kapcsolatban? Tényleg azért szeret bennünket, amilyenek valójában vagyunk? Vagy azt a pusztán vágyaiban megjelenő egyéniséget szereti, melynek hisz bennünket, vagy amilyenné szeretne formálni?
A recept 7 lépésben
- Üljünk le egyedül egy csendes, nyugodt helyen. Figyeljük meg, hogy a gyomrunkban repdeső pillangók vajon nyugodtan repkednek-e az izgalom érzete mögött?
- Ha másoknak beszélünk róla, teljesen a valóságot fedi a történet, vagy csak a kapcsolat egy számunkra kívánatosabb lehetősége?
- Gondolkodunk-e azon, hogy mit változtatnánk a nagy Ő-n?
- Biztosak vagyunk-e abban, hogy mi jelentjük számára a tökéletes partnert?
- Félünk az elkötelezettségtől, de úgy gondoljuk, hogy működne ezzel a társsal?
- Természetesen tudunk-e beszélgetni, vagy össze kell szednünk minden bátorságunkat?
- Úgy érezzük, minden klappol, vagy valahol van valami bökkenő
A konfliktusok lélektana, avagy miért van szükség a verbális csatározásokra
2024. augusztus 04.
Ha bárkit megkérdeznénk, hogy szeret-e veszekedni, vitatkozni, az emberek többsége azt felelné, hogy egyáltalán nem szeret, sőt ellenkezőleg. Kimondottan rosszul érzi magát az ilyen helyzetekben. Ám ha kicsit a megkapargatjuk a felszínt és kiterjesztjük a vizsgálódásunkat egy nagyobb körre, ami túlmutat a résztvevők személyén, rögtön feltárul előttünk a valóság. Bizonyos embereknek egyszerűen az életben maradásukhoz szükséges az, hogy folyamatosan konfliktus helyzetet teremtsenek. De miért teszik mind ezt? Mi hasznuk származik abból, ha folyamatos "szájkaratét" játszanak?
Meg kell különböztetnünk a konstruktív vitákat és a generált konfliktus helyzeteket. Egyszerűbben fogalmazva a vitát és a veszekedést. Egy építő jellegű vitában a felek miközben igyekeznek a saját érdeküket érvényesíteni, a partner érdekeit is tiszteletben, sőt szem előtt tartják. A közöttük fenn álló viszony kiegyensúlyozott, nem a győzelemre, hanem mindkettőjüknek megfelelő megoldásra törekszenek. Képesek empátiát gyakorolni egymás felé, és van kellő „én erejük” ahhoz is, hogy megváltoztassák az álláspontjukat, ha menetközben kiderül, hogy amit gondoltak nem működőképes az adott helyzetben. Ezt hívják asszertív kommunikációnak, amit kellő önismerettel rendelkező, a felnőtt én állapotukban működni képes személyiségek tudnak megvalósítani. Számukra a nyer-nyer helyzet létrehozása a cél, nem a haszonszerzés.
Az a konfliktushelyzet, ami tele van szélsőséges érzelmi állapotokkal, kiabálással, akár fizikai megnyilvánulásokkal, fényév távolságra van a konstruktív vitától, az valójában csak veszekedés. A benne résztvevők egyetlen célja a másik legyőzése, akár megalázása, és a lehető legtöbb életenergia elrablása. A veszekedés nem valós probléma megoldás felé vezet, sőt az esetek többségében nincs is valóság alapja. Egy olyan generált helyzet ahol egy olyan kitalált dolog miatt harcolnak a felek, ami eltereli a figyelmüket valami sokkal komolyabb és valódi problémáról. Ilyenkor harc folyik a gumicsontért. A felek közötti viszony teljesen kiegyensúlyozatlan, az egyetlen céljuk uralni a másikat. Ennek oka a saját bizonytalanságuk.
Indiszkréció az állásinterjún? Kezeld okosan!
2024. augusztus 03.
N
agyon sokan panaszkodnak nekem az ismerősök közül, hogy túl bizalmas, vagy törvényellenes kérdéseket kapnak az állásinterjún. Gyakori, hogy éppen gyerekkel, magánélettel, párkapcsolattal összefüggő indiszkréciótól szenved az, aki munkát keres. Ám a munkáltató gyakran nem gonoszságból, vagy visszaélési szándékkal kérdez, egyszerűen csak kíváncsi.
Erről írt nekem egy kedves, két gyerekes édesanya is, aki nevének eltitkolását kérte:
„Már ötödik hónapja próbálok állást találni. 6 évem maradt ki, mivel két gyerekkel voltam idehaza. Már nagyon visszamennék a munka világába, de úgy érzem, sehol nem kellek. Meghallják, hogy két gyerekem van és máris semmi lehetőség nincsen. Hogyan válaszoljak, ha a gyerekekről kérdeznek? Diplomás vagyok, de nincs számottevő tapasztalatom. Erre van valami tárgyalási technikád?”
Mit tegyünk, hogyan kezeljük, ha indiszkrécióval találkozunk?
Azt javaslom, kérdezz vissza! Ha megkérdezik, hogy hány gyereked van, akkor kérdezz vissza: - Miért szeretné tudni? Itt a hangsúly nagyon lényeges, mert ez a passzív agresszió beszólós kérdése éppen úgy lehet, mint egy kedves érdeklődés.
Még jobb, valahogy ha úgy kérdezed: - Mire kíváncsi pontosan a gyerekeimmel kapcsolatban, ami a munkakörömet és a munkavállalásomat érinti?
Gyakkrold be a helyzeteket!
Gyakorold be be ezt a mondatot, gyakorold, hogy élesben jól menjen. Ez nem ciki, a színészek is úgy készülnek a fellépésekre, hogy gyakorolnak. Az interjú egy sajátos főszerep, amiben épp akkor debütálunk, a saját életünk, saját tudásunk színpada.
Fontos, hogy ne legyen "éle" a mondatnak. Érdeklődő, nyitott és őszinte kérdés legyen. Ha a munkáltató épkézláb választ ad - márpedig erre kénytelen lesz! - akkor valószínűleg olyasmit válaszol majd, hogy csupán az érdekli, mi van, ha a gyerekekkel otthon kell maradnod, vagy kifejezheti aggódását, hogy nehéz lesz téged pótolni, ha kiesel a munkából.
A túlképzettség buktatói
2024. augusztus 02.
Manapság nagyon gyakori, hogy sokan munkakereséskor „lebutítják” a szakmai önéletrajzukat, letagadva bizonyos végzettségeket és tapasztalatokat, hogy ne tűnjenek túlképzettnek, és ezért alkalmatlannak egy, a tényleges képességeikhez képest valóban alacsonyabb szintű munkakörre. Pedig az efféle trükközés hosszabb távon biztos nem jó ötlet, egyfelől, mert könnyű lelepleződni (mit is csinált az ember akkor az egyetemi évek alatt?), másfelől, mert a folytonos színlelés komoly pszichés feszültséget okozhat az embernek.
Túlképzettségről akkor beszélünk, ha az egyén formális, bizonyítványokkal és oklevelekkel alátámasztható iskolai végzettsége magasabb, mint ami a betöltött vagy betölteni kívánt munkahelyhez szükséges. De ilyenkor sok szakértő szerint talán helyesebb alulfoglalkoztatásról beszélni, hisz az illető nem „túlképezte” magát, csak nem használja ki a környezete által elvárt mértékben a megszerzett tudását, tapasztalatait, képességeit. Ugyanakkor sokszor nehéz pontosan meghatározni, konkrétan milyen végzettségre is lenne szükség egy-egy munkakör betöltéséhez, minél összetettebb az adott munka, annál inkább, hisz annál komplexebb tudást igényelhet. Így az sem feltétlen egyértelmű minden esetben, hogy honnantól számít túlképzettnek valaki, bár konkrét esetekben ezt a legtöbben elég pontosan megítélhetőnek vélik.
A túlképzettség okai
Jogos a kérdés, hogy miért nem talál valaki a képzettségének megfelelő állást, ha papíron megfelel minden feltételnek, és kereslet is van a munkaerőpiacon a végzettségére? Ezzel kapcsolatban többféle szociológiai, pszichológiai, és persze szociálpszichológiai elképzelés is létezik.
- Az első a megfelelő társadalmi tőke hiánya. A Pierre Bourdieu nevéhez köthető elmélet szerint a különböző tőkék (gazdasági, kulturális, társadalmi) egymásba fordíthatók, egymásra átválthatók, és az érvényesülés egyik feltétele, hogy az egyén ezeket ténylegesen váltsa is át. Ha van pénze, szerezzen jó végzettséget, ha van tudása, találjon jól fizető munkát, ha befolyásos ismerősei vannak, kapjon komoly megbízásokat. És ideális esetben mindezekkel a tőkékkel rendelkezik is, mert valamelyik hiánya már gátolja az átváltásokat. Vagyis hiába van valakinek kiváló minősítésű diplomája, ha nincsenek megfelelő kapcsolatai (ismerősök, egykori iskolatársak, rokonok stb.), el sem jut egy állásinterjúig, vagy legalábbis jóval kisebb eséllyel, mintha lennének megfelelő „jóakarói”, személyes kapcsolatai.
- Lehetséges, hogy a reménybeli munkavállalónak egyszerűen nincs elég ideje, energiája, pénze egy hosszabb álláskereséshez. Mert sürgetik a megélhetési gondok, nagy a család nyomása, hogy mielőbb elhelyezkedjen, vagy például kudarckerülő, aki rosszul viseli az elutasítást, így egy-két sikertelen kísérlet után feladja, hogy a képzettségének megfelelő munkája legyen.
- És persze elképzelhető az is, hogy valakinél egyszerűen nem illeszkednek a képességek a formális iskolai végzettséghez. Hiszen azonos végzettség mellett is nagyon különbözőek lehetnek az emberek képességei, nagyon különböző mértékben lehetnek alkalmasak ugyanarra a munkakörre. Itt egy hibás illeszkedésről van szó, nem mindenki olyan irányban tanul tovább, ami igazán megfelelne az adottságainak, mert, mondjuk, erős a szülői nyomás, csábító a választott szakmával elérhető fizetés és/vagy presztízs, esetleg az adott képzés a legelérhetőbb ott és akkor. Ezek miatt aztán elvégezhet az ember, mondjuk, egy mérnökképzést úgy, hogy orvosnak vagy biológusnak alkalmasabb lenne. És nem is mérnökként fog dolgozni, legfeljebb egy beosztott technikusként, a diplomájától részben függetlenül.
- Végül pedig a már említett családi helyzet is alulfoglalkoztatottsághoz vezethet. A házasság, a gyermekvállalás jelentősen csökkentik az egyén (földrajzi) mobilitását, már nem olyan könnyű a jobb, a végzettségnek megfelelőbb állás miatt elköltözni. Egy jó darabig azokból a munkahelyekből lehet csak válogatni, amelyek helyben vagy a közelben rendelkezésre állnak. Mire pedig a gyerekek felnőnek és kirepülnek, már a kor miatt is nehezebb váltani, így marad a túlképzettség, avagy alulfoglalkoztatottság, mint az egyén komfortzónájának része.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...91011...467