Információk, érdekességek
A táltos meg a sámán, az ősi magyar hitvilág főhősei
2024. május 17.
A táltosok és a sámánok különleges szerepet játszottak az ősmagyar közösségek életében. Ők voltak azok, akik közvetítettek az emberek és a természetfeletti világ között. Gyakran a gyógyításban és jóslásban voltak jártasak, rendszerint beavatási rituálékon mentek keresztül, hogy képességeiket és tudásukat fejlesszék, melyekben ősi rítusok, dallamok és gyógynövények segítették őket. A táltosok és sámánok élete szorosan összefonódott a természettel, tudásuk generációról generációra öröklődött.
A pogány magyarság hitvilágáról, a környező népekkel való összehasonlító kutatásokból az derült ki, hogy a magyar hitvilág egyedi, nem a környező népektől átvett. A sámánisztikus világkép alkothatta a pogány magyarság világfelfogásának az alapját. Ez a világfelfogás azonban nem volt teljesen homogén, mivel maga a pogány magyarság sem volt az. Az egykori világkép aztán egyre inkább alkotórészeire hullott, mivel az azt összetartó erő, benne való hit megszűnt a kereszténység felvételével.
Azonban a sámánizmus nem volt vallásnak tekinthető, a szó teljes értelmében, mivel nem ismerte az Isten fogalmát és az ahhoz fűződő dolgokat.
Ki az a táltos?
A magyar folklórban a táltos sajátságos személye egyedi színfoltot képez. A boszorkányperek adataiból élesen kiütközik a különbség a közép-európai boszorkány és a magyar táltos között. Ezek az írásos emlékek megfelelő alapot nyújtanak a környező népek és az uráli rokonnépek hitvilágával való összehasonlításra.
A táltos a magyar népi hitvilág természetfeletti erejű személye, aki a természetfeletti lények rendelése következtében lett táltossá.
Táltosnak születni kell. A magyar táltos természetellenes születési jegyei, illetve feltételei: ujjhiány, ujjtöblet, foggal születés, azaz fölös csont (akinek nincs fölös csontja, az nem lehet sámán), nagy erő, mindjárt születéskor emberré válás. Gyermekkorában a közönséges gyermekektől eltérő módon viselkedik, emberkerülő, nyugtalan stb. Később ezek a tünetek tovább fokozódnak, látomásai lesznek. A táltosra jellemzők a huzamos alvás, látomások, a pénz meglátása a földben, a regölés, éneklés.
A primitív vallások alapelemei fellelhetők a legtöbb vallásban. A primitív társadalomban, így a szibériai népeknél is megtalálhatjuk azt, amit közösségi mágiának nevezhetnénk, azaz azt a varázslatot, amelyet az egész közösség érdekében végeznek. Mindenütt, ahol a közjó érdekében végzett ilyenfajta szertartással találkozunk, nyílvánvaló, hogy a mágikus cselekményt gyakorló személy nem magánszemély többé, hanem bizonyos fokon közfunkcionáriussá válik.
A magyar táltos viszont szabályosan menekül a társadalom elől, sőt a társadalom maga is kitaszítja. A táltosok a településektől távol éltek, vagy vándoroltak.
A táltos-történetekből levezetve, az eredeti táltos totemisztikus perszonifikáció, míg a sámán csak a lélek, szellem tartózkodási helye, azaz csak közvetítő az istenek és az emberek között. A táltos élő fétis. A táltosnak sajátos volt a tápláléka, tejen, másodsorban tojáson élt. A tej a varázsjegyek közül az egyik legfontosabb, mágikus felnagyításban mindenféle táplálékot jelent. A táltost a Földanya fia, szükségképpen az anyatej táplálja. Mindent tudott, jövendölt, megmondta, hol van kincs a földben, jégesőt, vihart okozott és oszlatott, testét nem fogta golyó.
A fejlődés folyamán aztán a táltos "főpappá" válik. A táltos elnevezés, a feljegyzések szerint elválik a varázslótól, de sámánról még nincs szó. A Biblia körülírtan így sorolja fel a táltos, sámán neveit: "Ne találtassék teközötted aki az õ fiát vagy lányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; se bűbájos, se ördöngőstől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző." (5Móz. 18:10-11.) E kifejezések elemzésének eredménye: totemmágia a tűzugrálás (pogány házasságkötés), a jövendőmondás (a táltos meglátja a földben a kincset a jegymagyarázás (csillagjóslás). Ezzel szemben: az igéző, bűbájos ördöngös, titokfejtő (animista jós), halottidéző mind a sámán neve, tekintettel arra, hogy ezek a jelölések animista mágiát jelentenek. A varázsló megnevezés itt még a többi mellett van, csak később lesz gyűjtőfogalom, amikor összefogja mind a totemista mind az animista elnevezéseket.
Szerelemből jöttünk a világra
2024. május 15.
„Tündéri május lombot fakasztó, / könnyű felöltőt szegre akasztó, / légy üdvözölve szívet fakasztó, emlék-marasztó…” – írta Ady Endre Május című versében, és tényleg a lombokat és az esőt is fakasztja ez a gyönyörű hónap.
Mindjárt az elején – május első vasárnapján – az anyák napja határozza meg a hónap kezdetét. Akinek még él az édesanyja, elballag egy csokor virággal megköszönni mindazt, amit szavakkal valójában nem lehet. Hiszen édesanyánk ringatott, táplált a születésünk előtt 9 hónapon át, a szíve alatt hordozott minket, aztán a szülés misztériumában a csecsemő és édesanya együtt szenvedik a kínt, a fájdalmat, majd a születés csodáját is együtt élik át. Akinek nincs saját gyermeke, annak is tudnia kell, mit jelent az anyaság, hiszen édesanyja vagy nagymamája mindenkinek van. Akkor is, ha valami szomorú esemény miatt nem ismerik egymást, vagy az élet máshová sodorta egymástól a gyermeket és az anyát, mert ilyen is van, de ettől még az anyaság szent misztérium örökké.
Akinek az édesanyja már elhagyta a földi valóságot, lélekben marad, hiszen a gyermek minden mozdulatában őrzi és továbbviszi a szülőket. József Attila írta: „Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.” Milyen egyszerű és genetikailag is tökéletes a költő megállapítása, hiszen szinte minden ember egy ölelés, a szerelem szülötte.
Szerelemből jöttünk a világra, szerelemmel szeretünk és szerelemmel tekintünk a saját gyermekeinkre is, jó esetben. Nyilván vannak az életnek árnyoldalai is, hiszen nehézségek, viták minden családban lehetnek, de ezeket elegánsan és intelligensen meg kell tudnunk oldani, hiszen az élet egy nagy tanulás folyamata, a végén, amikor majd egyszer távozunk, valószínű, hogy önmagunkban összegezni fogjuk, sikerült-e valamennyire jól megoldani a kapott leckéket. Érdemes tehát szerelemből, szeretetből élni, mert úgy valószínűleg kevesebb hibát vétünk vagy több szép emlékre lehet majd a végén visszaemlékezni.
A májusban van valami nedv-zöld, mintha a hónapnak erősen friss fűre emlékeztető színe vagy karizmája lenne, olyan harsogóan zöld, ami a szív energiáját megsokszorozza. Ha van a hónapoknak színe, és miért ne lenne, akkor a május üde zöld. Amit amúgy el is várunk tőle, hiszen azt mondják, hogy a májusi eső aranyat ér! A mezőgazdaságban bizonyára így van, hiszen a mezők, erdők, kertek szomjúhozzák az éltető vizet.
Egyébként a szelíden suttogó esőnek van olyan romantikája, hogy az ember akkor is szerelmes lesz, ha egyébként nincs éppen kibe beleszeretni abban a pillanatban. Az emberek lehetnek szerelmesek a szerelembe is, sőt kell is ez a csodálatos lelkiállapot, mely varázst ígér és valami földöntúli csodát itt a földön. A szerelem, a szeretet az élet kötőanyaga, a hétköznapok fűszere, a magány gyógyszere, az élet titkos kincse, alkímia, amit megkaphatunk, ha szeretnénk. Májusban talán nagyobb eséllyel.
A majálisok hónapja is ez, és milyen boldogság végre kiszabadulni a kertekbe, parkokba, Budapesten a Városligetbe, kivinni egy pokrócot, kosárban szendvicseket és élvezni a madárdalos, napsütötte délutánokat. Tudni, hogy a gyöngyvirág is májusban nyílik, melynek az illata és szerénysége nekem életre szóló angyali élmény. Kisgyermekként a kertben nyíló első gyöngyvirágokat leszedtem és odaadtam anyukámnak. Emlékszem a szobában pompázó virágillatra, mely angyali üzenetként égett bele a lelkembe. Ahogyan a szelíd virágcsokor szórta és szórta a semmihez sem fogható varázsillatát. És emlékszem a gyöngyvirág elmúlására is, amikor pergamenszerűvé váltak az addig hófehér harangocskák, és már nem volt tündérillata. Gyerekként is fájlaltam, hogy megmutatta a virág az elmúlást, de a csodát is.
A grafológia és a szimbólumok
2024. május 11.
Az írás természetéből adódik, hogy mindenki úgy helyezi el a kézírást a papíron, ahogy saját magát helyezi el a világban. Ebből következik, hogy mindenki pontosan annyira ért - a maga intuitív, laikus módján - a grafológiához, amennyire képes arra, hogy a papíron elhelyezkedő egyéni jegyeket azonosítsa a személyiség változóival. Ezeknek a változóknak a tudományos összehasonlítása, és rendszerbe foglalása a grafológia.
A SZ és a kígyó - ősbűn és kézírás
Az egész Ádámnál és Évánál kezdődött, mikor a kígyó egy kiválóan érthető SZ betűvel rásziszegett az - akkor még - mit sem sejtő párra. Aztán a grafológiával folytatódott. Hogy ez Neked kínai? Dehogy! Egyetlen nyelv van csak, amelyben az S betűt és a Z betűt "összeházasították" mint, Ádámot Évával, ez pedig a magyar nyelv. Ebből is láthatod, hogy ez nem kínai. A grafológia tehát így jön ide. Az Sz betű egyébként is úgy viszonyul a grafológiában a kígyóhoz, mint az undor a rókához : amit tett, azt elnevezték róla.
Az S betű, és biblikus párja, a Z a szimbolikában a gyakorlati életben megvalósuló partneri, munkahelyi kapcsolatok betűje. A "gyakorlati élet zónájában" helyezkedik el, és szoros kapcsolatban állnak egymással. két kobra egymással szemben betűformálás a magánéletben kobraként "áldozatát megbénító" szembesziszegő embert takarhat, akinek kapcsolatait a diplomácia helyett az egymással nyíltan szembeforduló, egyenlő viszonyok jelzik. Nem fontos annyira számára a jó viszony megtartása. Tipikusan kamaszírásokra és szerelmes természetű hölgyekre jellemző a kobranász Sz betű képzése.
Prűden vagy nyíltan a GY kapcsolatáról
A GY betűk érdekes párosáról azt tartják, hogy a párkapcsolat szexuális részéről árulkodnak. A G betű lenyúló szárában egyes grafológusok - szerintem teljes joggal - a szexualitásra utaló jegyeket vélik felfedezni. Attól függően, hogy a G és az Y betűk távolsága, összekötöttsége, vagy a betűk hurkainak alakítása milyen, a grafológusok meg tudják állapítani, hogy az író személy milyen szexuális viszonyt folytat párjával, mennyire érzi közel magát ahhoz, akivel jó, vagy rossz sorsa összeköti.
Kovácsné aláírása elárulja, mennyire van oda a férjéért
Kovácsné ugyanis az aprócska "NÉ" tagban fejezi ki saját énjét, aláírásában. Az íráskép többi része a férjét mutatja be nekünk. Vajon mennyire azonosul Kovácsné a férjével? Mennyire alkot még mindig külön személyiséget? Mennyire írja egységesen a férje nevét és a né toldalékot? Ha ezt alaposan megfigyeljük, nem is kell nagy grafológusnak lennünk ahhoz, hogy rájöjjünk, jó-e a házasság.
Bakancslista
2024. május 09.
A vágyaknak nem kell időkorlátot szabni, azokat bármikor le lehet jegyezni és bármikor meg lehet valósítani.
Divatos lett mostanában a „bakancslista”. Talán van is, aki eljátszott már a gondolattal, hogy készít egy személyes kívánsággyűjteményt, tele csupa számára kedves dologgal (elsősorban tevékenységgel). Ki tudja, talán ténylegesen le is gyártotta már ezt a listát? Készített belőle
színes gondolatbuborékokat, válogatott fotókat, esetleg rajzolt hozzá szimbólumokat is. Különösen évkezdéskor kerül elő sokszor a bakancslista-készítés gondolata. A vágyak sokszor egész életünkre vetítve fogalmazódnak meg egy ilyen listán. Megmutatva, hogy milyen személyes szükségletek vezetnek bennünket. Ezek a listák megmutatják, hogy mi az, ami foglalkoztat bennünket. Szükségleteink mintázata rajzolódik ki bennük. Ahogy pedig mögéjük nézünk, gondolataink és érzelmeink – tehát belső mozgatóerőnk is őszintén megmutatja magát néhány pillanatra. A haladó „úton járók” a vágyakból tudatosan terveket is készítenek. Ők komolyan veszik a belső hívást és megpróbálnak utánajárni, vajon mi dolguk van azzal a visszatérő kóbor elgondolással.
Mások meg sokszor öntudatlanul teremtik meg legmerészebb vágyaikat, meg is feledkezve arról, hogy milyen régóta és mennyire nagyon akarták ezeket. Mindenkinek megvan a maga életfilozófiája, hite, világnézete. De talán általános érvényű igazságként kijelenthető:
Testünk-lelkünk sóvárog az újabb és újabb megtapasztalásokra, amikben nem is igazán a puszta történés a fontos, hanem a mögöttük megbúvó érzelmi hatás.
Sablonszövegek a mindennapokban
2024. május 08.
A verbális, azaz szóbeli kommunikációval kapcsolatban általános elképzelés, hogy az a gondolataink, érzéseink, szándékaink közlésére, információk átvitelére szolgál. Pedig a közvetlen személyközi kommunikációban a kimondott mondatoknak sokszor nem a szó szerinti értelme a tényleges jelentése, mert egy adott helyzetben egyszerűen másra használjuk azokat.
A kommunikáció – az egyik elterjedt definíciója szerint – információátvitel két fél között. A latin eredetű információ kifejezés – bár egyértelmű definíciója igazából nincs – leggyakrabban, így a köznyelvben is értesülést, hírt, üzenetet, tájékoztatást jelent. Általánosságban információnak tekintjük azt az adatot, amely számunkra fontos és valamiféle ismerethiányt csökkent. Ha pl. nem tudjuk, várható-e eső délutánra, azaz vigyünk-e magunkkal esernyőt, és megkérdezzük egy családtagunkat, mit látott/olvasott az előrejelzésben, az már egy modellértékű kommunikációs helyzet. Mert jelen van benne az információ, hogy valószínűleg záporok érkeznek, ami számunkra új adat, és ennek az információnak az átvitele két személy között. Így aztán – a szűkebb meghatározás szerint – nincs információ újdonságérték nélkül (ha épp megázunk, semmi újat nem mond nekünk, ha valaki közli, hogy esik), és nincs kommunikáció információátvitel nélkül. Az információ valóban az ismerethiányt, a valóság egy-egy területével kapcsolatos bizonytalanságot csökkenti. De lehet, hogy mégsem minden esetben.
A „Hogy vagy?”-dilemma
Bizonyára mindannyian számtalanszor feltettük már ezt a kérdést, és számtalanszor vágtuk rá, mintegy automatikusan, hogy „Kösz, jól”. De megtudtuk-e minden esetben, hogy is van a másik, akit ezzel a kérdéssel megtaláltunk? Persze, hogy nem, száz esetből 90-95 alkalommal a „Kösz, jól” válaszból legfeljebb annyi derült ki, hogy
- 1. az illető tud beszélni, sőt beszél magyarul, és
- 2. hajlandó szóba állni velünk, legalábbis a társadalmilag elvárt minimális érintkezés szintjén.
És ez egyáltalán nem baj, a „Hogy vagy?” formula egyszerűen nem arra való, hogy megtudjuk, mi van a kérdezettel anyagilag, érzelmileg, szociálisan, milyen kedve van aktuálisan, mint ahogy a „Jó napot!” sem azt jelenti, hogy mélyen és szívből szeretnénk, ha a másiknak prímán alakulna a napja, csupa kellemes élménnyel, pozitív találkozással és sikeres problémamegoldással szegélyezve.
Az ilyen típusú társalgási fordulatok egyszerű sablonok, amiket különösebb szellemi erőfeszítés nélkül tudunk előhúzni egy-egy váratlan találkozás esetén is. Igazából nem az érdemi, tartalmas kommunikáció részei, csak megteremtik annak lehetőségét, kijelölnek egyfajta szimbolikus kezdőpontot. Mint az angoloknál a híres „How do you do?” köszöntés, melyre a válasz, számunkra kicsit paradox módon, csak annyi: „How do you do?”
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...151617...467