Információk, érdekességek
Születés - gyermek psziché
2021. október 02.
A megszületés, egy új világra születés nem csak testileg, hanem lelkileg is megviselhet bennünket. Vajon mind traumatikusan születünk? A válasz azt hiszem, hogy többnyire igen. De a trauma szintjét, annak a megértését, létezését és feldolgozását a szüleinktől kapott nevelés és törődés is meghatározza.
Nagyon fontos, hogy a korai születési traumát a megfelelően kezeljük és ne csak átlépjünk rajta, hogy ez “megint” csak egy divatos hóbort.
Nem, valóban nem az, hanem igen komoly felnőtt kori fizikai vagy lelki betegség alakulhat ki belőle. Nagyon gyakran, sokszor felnőtt korban sem értjük meg, hogy mi az a teher, mi az a súly, amit cipelünk magunkkal és egy idő után nem csak, hogy nem tudunk vele megbírkózni, de még együtt sem tudunk vele élni. Néha ezeket túl nagynak, túl érzelmesnek, túlságosan fájónak és zavarónak érezzük, hogy egyedül le tudjuk győzni. Ne várjuk meg, míg felnövünk. Mint felelős szülő már egész kicsi korban segítsük gyermekünket egy egészséges és kiegyensúlyozott felnőtt korba átvezetni.
A homeopátia egy nagyszerű gyógyulási lehetőséget tud biztosítani. Nem is kell, hogy a gyermek el tudja mesélni, hogy mi az ő problémája. De honnan is tudná? Igaz ott volt, átélte, de mégsem tudja szavakba önteni fájdalmát. Viszont vele volt az anyukája, aki el tudja mesélni a történteket. Valószínű nem ugyan úgy emlékeznek vissza, de az alap szál ugyan az.
Ezekhez az alap vonulatokhoz szeretnék most homeopátiás segítséget nyújtani. Biztos vagyok benne, hogy most nagyon sokan a fejükhöz kapnak, hogy igen, tényleg ez történt velünk, de nem is jutott eszembe, hogy ez probléma lehet a későbbiekben. Lehet, hogy nem, de lehet, hogy igen. Ha megelőzzük, vagy időben ráészmélünk, akkor máris egy lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, hogy egy stresszmentesebb, energikusabb gyermeket neveljünk.
Mielőtt belekezdenék, szeretnék megosztani egy személyes történetet. Fiam születésénél először a magzatvizem folyt el. Az orvosom mondta, hogy valami nincs rendben, de aggodalomra semmi ok, csak valószínű, hogy a gyerek nem érzi jól magát és belekakilt a magzatvízbe. Születésekor a köldökzsinór a nyaka köré volt tekeredve és rettentően fázott. Szegényke tiszta lila volt, még az ajkai is. A nővérke azonnal el is vitte, hogy lefürdeti meleg vízben. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy születési traumával állok szemben.
Sokáig kezeltem fiam óvodás korban először megjelenő fizikai betegségét, ami krónikussá vált az évek során. Mindig sikert értem el, de a nagy áttörés valahogy nem jött. Na ekkor leültem gondolkozni, hogy mit hol rontottam el és mit nem vettem észre. Ahogy visszagondoltam a különböző élethelyzetekre, egy gyönyörű minta rajzolódott ki. De ez a minta elkezdődött valahonnan és ez a köldökzsinór volt. Itt eszméltem rá, hogy mennyire fontos megértenünk a születésünket.
1. Túl gyorsan születtem meg, még fel sem készültek az érkezésemre. Vajon vártak, de nem ilyen gyorsan? Én sürgettem valamit, vagy engem sürgettek?
Biztosan hallottunk olyan helyzetekről, amikor azt mondják nincs sok idő, sőt semmi, mert már látom a baba fejét. Szinte az első fájás után azonnal nyomó fájdalom és hip-hop már meg is született a baba, semmi vajúdással. Ez még a jobbik eset. De a gyors születésnél gondolhatunk a koraszületésre is. Mind a kettő azonos, azzal a különbséggel, hogy az egyik időben történt a 40. hét körül, a másik viszont korábban a 37. hét előtt jött a világra. Gyorsabban a vártnál, a tervezettnél. Valami sietős volt. Valami siettetett, valami belső hang, ami azt súgta, hogy meg kell, hogy szülessek. Természetesen most nem azokról az esetekről beszélek, amikor komplikáció merül fel, hanem a spontán dolgokról. A nem várt eseményekről.
Dulcamara : A gyermek a gyorsaságtól szinte lebénul. Nem bírja utolérni magát, sem a szellemi sem a testi sietettségét. Állandó mozgásban szeretne lenni, mindent gyorsan és azonnal idő előtt megcsinálni, de nem tudja mert úgy érzi, hogy lemerevedtek az izmai, nem tudja szavakba önteni gyors gondolatát, mert nem tud olyan gyorsan mozogni a szája a nyelve, le van lassulva, mintha megfagyott volna. Ezt a megfagyott érzést a testrészek hidegsége is jelzi. Nagyon gyakori a kezek-lábak kihűlése.
Zsebpénzt a gyereknek?
2021. október 01.
Adjunk? Ne adjunk? Mikortól? És egyáltalán mennyit? És mire jó, ha egy gyerek zsebpénzt kap?
A gyerekeket érdekli a pénz. Mondjon bárki bármit, ez így van. Egy gyerek ugyanis úgy ismeri meg az őt körülvevő világot, hogy érdeklődik iránta, kérdez róla, kipróbálja annak minden alkotóelemét, részletét. Ebbe a világba pedig beletartozik a pénz is. A gyerekeink már kicsi koruktól fogva látják, hogy pénzt használunk. A természetes kíváncsiságuktól vezérelve előbb-utóbb egészen biztosan megkérdezik, hogy ez mi, és mire való.
Mire való a pénz?
A szülők többsége ilyenkor szokta azt mondani, hogy arra, hogy megvegyünk rajta mindent, amire szükségünk van: hogy tudjunk enni, inni, lakni valahol, fűteni, világítani, felöltözni, stb. Magyarul az a legáltalánosabb válasz, hogy a pénz arra való, hogy elköltsük.
Tényleg?
Ebből a magyarázatból ugyanis kimarad a másik oldal: az, hogy meg is kell szerezni a pénzt, meg kell keresni, össze kell gyűjteni, stb. Illetve az is, hogy a gyűjtögetős és a költögetős oldal között ott van a szülő, aki jó feketedoboz módjára csinál ezt-azt, aminek az eredménye az lesz, hogy mennyi pénze marad. Sőt kiterjesztve a feketedoboz fogalmát, még olyanokat is csinálhat, ami befolyásolja az inputot (a bevételek mértékét és rendszerességét), valamint az outputot (a kiadások mértékét és szerkezetét).
Mire való a zsebpénz?
A legtöbb családban arra, amire a pénzről szóló leggyakoribb szülői magyarázat szerint való: elköltésre. A szülők ezért leggyakrabban adnak valamilyen, “zsebpénznek csúfolt” összeget a gyereknek, hogy abból fedezze a kiadásait. És kész.
A másik fogas kérdés az szokott lenni, hogy mennyi pénzt adjanak a gyereknek. Ezt sok szülő elintézi azzal, hogy “Majd ha elfogyott, szólj, és még adok.” (MV? Lefordítom: mi van? – Sorry, a WTF nem az én stílusom.) Megint mások ugyan megállapítanak valamilyen rendszerességet a zsebpénzben – mind időszakosságában, mind összegszerűségében –, ha azonban mégis idő előtt elfogy a pénz, akkor szó nélkül “kiegészítenek”. Újabb variáció, amikor a szülő ad egy hasraütésszerűen megállapított összeget a gyereknek – és ez lehet ugyan rendszeres, de ha nem fedezei a gyerek kiadásait, akkor ez csak állandósult konfliktusforrás lesz a szülő és a gyerek között.
Újabb fontos kérdés, hogy a gyerek mikortól, hány éves kortól kaphat egyáltalán zsebpénzt. Vannak szülők, akik szerint tökfelesleges a gyereknek bármire zsebpénzt adni, hiszen ők úgyis mindent megvesznek neki. Mások adnak ugyan, de csak azért, mert máskülönben a gyerek nem enne semmit a menzakoszton kívül, így meg legalább a büfében tud valamit (édességet és rágcsát…) venni. És vannak olyan szülők is, bár nem túlzottan nagy számban, akik már a számfogalommal nem rendelkező ovisnak is adnak – igaz, azt a malacperselybe, és ott még a gyűjtés motívuma dominál, nem az, hogy a gyerek bevételt szerezzen és/vagy költsön.
Kösd le a gyereket! Legyen érdekes az iskola! Fejlesztés és motiváció - Hogyan?
2021. szeptember 30.
A kicsi gyermek is megérti, hogy miért kell neki tanulnia. Látni lehet boldog arcán, mikor ráébred arra, hogy valamely feltett kérdésre jól felel. Ha apró, kicsiny lépéseit ismeretei növelésében a tanító, vagy a szülő elismerően értékeli, akkor ez szárnyakat ad neki arra, hogy akarjon még többet tudni. Hogyan motiváld?
A tanítók és szülők együttműködése - Következetesség, igényesség
Elnézést kell kérjek a kedves Szülőktől, hogy nagyon meglepődve, szinte megdöbbenve hallgatom sok tanító, tanár panaszát: "Beleírtuk gyermekük ellenőrzőjébe, hogy mikor várjuk a kedves szülőket szülői értekezletre, s alig 2-3 szülő jön el, hogy halljon valamit, vagy kérdezhessen gyermeke tanulásával kapcsolatban."
Beszéltem olyan felső tagozatban tanító tanárokkal, kik elmondták: még azt sem nézi meg a szülő,- ha nem helyben jár a gyermeke iskolában,- hogy a városban hol van, és milyen az, az iskola, ahol tanul. Úgy érzem, ezt nem lehet sem megérteni, sem elfogadni.
Az együttműködés munkája a szülőknél kezdődjék az otthon életében. Mint már előbb is olvashatták, az Apa és Anya összhangban neveljék gyermekeiket, most itt leírom, hogy egyik se használja a másikat "mumusnak", s amit az egyik szülő nem engedett meg, azt a másik tartsa tiszteletben. Tanítsák meg gyermekeiket arra, hogy hűek legyenek Istenhez és mindenkihez, akivel kapcsolatba kerülnek életükben.
Ha ilyen neveléssel küldik őket iskolába, nem lesz ok aggodalomra; támogatják majd tanítóikat, és tanulótársaiknak is példaképül, bátorításul szolgálnak. Azok a szülők, akik ilyen nevelést nyújtanak, valószínűleg nem bírálgatják a tanítót gyermekeik jelenlétében. Érzik, hogy gyermekeik érdeke és az iskola iránti igazságos eljárásuk megköveteli, hogy amennyire csak lehetséges, támogassák és becsüljék azt, aki megosztja velük a felelősséget.
A tanítók látogassák meg tanítványaikat otthonukban, így megismerik azokat a körülményeket és hatásokat, melyek között élnek. Személyes érintkezésbe kerülve velük, megerősíthetik a hozzájuk kapcsoló kötelékeket, s jobban fogják tudni, hogy hogyan kezeljék őket.
A tanuló célja és motivációja
A kicsi gyermek is megérti, hogy miért kell neki tanulnia. Látni lehet boldog arcán, mikor ráébred arra, hogy valamely feltett kérdésre jól felel. Ha apró, kicsiny lépéseit ismeretei növelésében a tanító, vagy a szülő elismerően értékeli, akkor ez szárnyakat ad neki arra, hogy akarjon még többet tudni.
Szép ez a meghatározás: "Minden igazi nevelés jelszava, minden igazi élet törvénye ez legyen: mindig valami jobbat felmutatni!" Meg kell tanulják, már kicsi korban, hogy a lépcső, amelyre ráléptek, s amelyen tovább szeretnének haladni; elég meredek. Nem könnyű rajta járni. Önuralom, türelem, kitartás, akadályok legyőzése, mind, mind szükséges lesz ahhoz, hogy a lépcsőn felfelé haladjanak.
Ugyanakkor az apró sikerek melyeket elértek, kell, hogy nagyobb tervek elérésére bátorítsa őket. Legyen bennünk egy egészséges önbizalom, hogy a jó Isten segítségével, már értek el sikert, Ö a következő célkitűzéseikben is megsegíti őket, ha azok jók, nemesek, szépek. A próbákat nem úgy álljuk ki, hogy elmenekülünk előlük, hanem úgy, hogy vállaljuk. A próbák által fegyelmezve vagyunk, s lehet hogy fájdalmas, mert keresztezi az ember természetes vágyait és hajlamait, de minden legyőzött hiba és nehézség egy lépcső az értékes és magasabb dolgok eléréséhez. Csak javukra válik, ha megtanulnak bátran szembeszállni az élet bajaival, s nem ápolják magukban az önsajnálatot. Az a nevelés, amely úgy fejleszti az értelmet, hogy önálló gondolkodásra bátorít, olyan erkölcsi jelentőséggel bír, amelyet csak nagyon kevésen értékelnek. A helyes és helytelen közötti különbségtevés képességével csak akkor rendelkezhetünk, ha egyénileg mindig Istenre támaszkodunk.
Zsíranyagcsere-zavarok gyermekkorban
2021. szeptember 28.
A szülők és nagyszülők felelőssége a bölcsődei, óvodai, iskolai étkeztetés mellett meghatározó egy gyermek egészségének megőrzésében. Nagyon fontos ugyanis, hogy gyermekeinknek, unokáinknak milyen minőségű, illetve mennyiségű táplálékot adunk.
Egy gyermek szervezetében a zsíranyagcsere zavarai már születés utáni növekedés kezdetétől a növekedés befejezéséig megtalálhatók. Egyes zavarok ritkán fordulnak elô, mint például a zsírsav-oxidáció zavarai, vagy még ritkább egy enzimmûködési hiány, vagy a szérumban rendkívül alacsony nagy sûrûségû lipoprotein (HDL-) koleszterinszinttel (ez az úgynevezett jó koleszterin) járó kórképek.
Más zavarok lényegesen gyakoribbak, mint például a szérum koleszterinszint és/vagy a szérum trigliceridszint emelkedésével járó kórképek, melyek közül a genetikailag jól meghatározott öröklött magas koleszterinszint-betegség (hiperkoleszterinémia) heterozigóta formája. Ezek a gyermekgyógyászati betegségek a késôbbiekben az érelmeszesedés és következményeinek az akut szívizominfarktusnak, az agyvérzésnek, az érszûkületnek vethetik meg az alapját.
A szérum összkoleszterinszint emelkedése elsôdleges, illetve másodlagos okokból egyaránt létrejöhet. A pajzsmirigy csökkent mûködése, a máj különbözô betegségei, egyes vesebetegségek, valamint különbözô autoimmun betegségek és a cukorbetegség egyaránt okozhatnak másodlagosan magas szérum összkoleszterinszintet. Elsôdleges emelkedés fôleg öröklött hiperkoleszterinémia, illetve öröklött kombinált hiperlipémia következtében jön létre.
Az öröklött hiperkoleszterinémia genetikailag is jól definiált betegség, ami lehetetlenné teszi a szérumban szállított koleszterin érfalsejtekbe történô megfelelô mértékû bejutását. A betegség homozigóta formája rendkívül ritka. A szérum összkoleszterinszintje rendszerint kezelés nélkül meghaladja a 20 mmol/l-t, gyakran látható az inak felett duzzanatok (zsírdaganatok), a szemek körül mély aláárkoltság és jellegzetes elváltozás. A betegeknél korábban még a felnôtt életkor elôtt jelentkezett akut szívizominfarktus.
Segítsük gyermekünket a koncentrálásban
2021. szeptember 21.
A tanárok tapasztalatai szerint iskolakezdéskor a gyerekeknek egyre nehezebb megszokniuk a rendszeres munkát a tanintézményben, és főképp koncentrálniuk a tanítási órákon. Íme három egyszerű és játékos gyakorlat, amelyek segítenek fejleszteni – könnyed, szórakoztató módon – a csemeték koncentrációs képességét, azt, hogy mennyire képesek figyelmük összpontosítására különböző helyzetekben.
A „kötéltáncos” elősegíti a koncentrációt
Ez olyan jellegű gyakorlat, mely egyúttal a gyermek képzelőtehetségét és egyensúlyérzékét is fejleszti.
• Álló helyzetben, a fejét egyenesen tartva, csípőre tett kézzel a gyermek elképzeli, hogy olyan jól összpontosít, mint egy kötéltáncos, aki egy kötélen egyensúlyoz. Eközben mozdulatlan marad.
• Azután felemeli a karját, mintha egy képzeletbeli rudat tartana. Egyenesen állva, a jobb lábán egyensúlyozva kétszer lendíti előre és hátra a bal lábát. Ha jó az egyensúlya, akkor még figurákat is tud rajzolni azzal a lábával.
• Majd arra koncentrál, hogy képzeletben végigmegy a (a valóságban a talajon), a kötéltáncoshoz hasonlóan, a rúddal a kezében, hogy ne veszítse el az egyensúlyát.
• Ezután a gyermek újra kezdi a gyakorlatot, a támasztóláb cseréjével
• Ezt a gyakorlatot 4-6 alkalommal ismételje meg.
A „varázsírás/rajz” is hasznos lehet
Ez a gyakorlat lehetővé teszi a gyermek számára, hogy ne csak koncentrációs készségét, hanem kreativitását is fejlessze. Először végezzük el a gyakorlatot vele együtt, aztán megteheti a barátaival.
• A két résztvevő közül az egyik keresztbe tett lábbal ül a földön, vagy egy széken a munkaasztalánál, papírlappal és ceruzával a kézben.
• A másik résztvevő mögötte állva ujjával a társa hátára rajzol egy alakzatot: számot, betűt, egyszerű tárgyat…
• Az ülő félnek ki kell találnia, mit rajzolt a másik a hátára, és azt reprodukálnia is kell a papírlapon.
• Természetesen az, aki az ujjával rajzol, lassú, határozott és precíz mozdulatokkal teszi ezt, annak érdekében, hogy a társa, akinek a hátára ír/rajzol, könnyebben rögzítse a mozgás alapján az alakzatot.
• A rajzoló többször is kezdheti újra a rajzolást, mindig határozott vonalakkal haladva. Az ülő résztvevő kitalálja a papírlapon a hátára rajzolt figurát Mindenesetre, amit sejt belőle…
• Ezután felcserélik a szerepeket.
További híreink megtekintéséhez lapozzon!
1...545556...288